Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.12.13

Harczi Hanga

Harczi Hanga
Mindenkinek rólam
Senkit nem szeretnék untatni az egyhangú és unalmas életemmel, de a bemutatkozás lényege, hogy megismerjetek.
Szóval kezdem azzal, hogy mit keresek én a suliújságnál, és miért rontom a levegőt a szerkesztőségi gyűléseken. Mióta meg tanultam írni, azóta imádom. Minden fogalmazásért és beadandóért lelkesedem. Egyszerűen odavagyok az írásért, nagyon sokáig naplót is írtam. A régi iskolámban verseket adtam be az Antológiába, és a felvételi fogalmazás részéért is lelkesedtem. És ha már az írás ennyire vonz, adja magát a helyzet, hogy a könyvekért is megveszek. Ugyan nincs túl sok időm a suli és az edzések miatt, de ha tehetem, mindig olvasok valamit. Szinte falom a könyveket.
Ha már szóba jött az iskola, akkor, akit még nem untattam halálra a cikk olvasása közben, és eljutott idáig, azt szívesen beavatom abba, hogy most töltöm a 2. évemet a Szinyei falai közt. Angol NYEK-re járok, szóval összesen 5 évig fogok gondoskodni a padom állapotáról, hogy kellően kopottan hagyjam itt a jövő nemzedéknek. Az iskolai életemről annyit, hogy mindenért lelkesedem, bármilyen program, szervezés vagy esetleg dekorációkészítés és hasonlók. Szóval tényleg bármi van, én abban igyekszem segíteni és minél több dologban részt venni. Ezért a DÖK-be is jelentkeztem, amit egyszerűen imádok. Idén nyáron a gólyatáborban csoportvezető voltam, ami nagyon sok új barátot és rengeteg emléket adott nekem. És bármikor megismételném, ha lenne lehetőségem.
Az előbb említett edzésekre ez a bekezdés nyújtja a magyarázatot. A vízilabdás pályafutásomat 7 és fél éve kezdtem, amikor 7 éves fejjel unatkoztam és nem volt ínyemre, hogy nyáron napi kétszer elvisszük a nővéremet edzeni. Ezért az edzője felajánlotta, hogy akkor esetleg engem is hagyjanak az uszodában, és akkor nem unatkozom, és nem sétálok be feleslegesen naponta kétszer a Margitszigetre. Eleinte én voltam az egyetlen a saját korosztályomból a csapatban, mert a 7 éves kislányok általában balettoznak, RG-znek, rajzolnak, táncolnak, énekelnek… szóval szinte mindent a vízilabdán kívül. Viszont én ottragadtam. Teljesen magába szippantott, és nem tudnám otthagyni, ha akarnám sem. Ez egy olyan világ, ahol még az ezredik meccsed előtt is izgulsz, a csapatodat a családodnak tekinted. És ahol az anyukád csak ritkán jön el a meccsedre, mert „Ő nem nézi végig, hogy megölik a lányát!” Ezt csak imádni lehet. Ha nem így van, az régen rossz.
Ha már mindenbe beavattam az olvasóközönséget, akkor a jövőbeli terveimet is röviden felvázolnám zárásként. Ez kicsit lightosabb téma, mert addig még bármi változhat. De mindenképp tovább szeretnék tanulni. Egyelőre két menüpont is van a „Mi leszek, ha nagy leszek?” listámon. Miután a hercegnő, a ROCK STAR és az űrhajós lekerült a listáról, csak az óvónő és az író maradt. Mindkettő közel áll hozzám, mert írásban ki tudom fejezni magam, a gyerekeket pedig mindennél jobban szeretem és könnyen szót értek velük. Ennek két oka lehet: az egyik, hogy eléggé türelmesnek tartom magam, a másik pedig, hogy örökre gyerek maradok lélekben.
Hát nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy néz ki egy bemutatkozó cikk… én nagyjából így képzeltem el. Szóval, köszi, hogy szántál rá időt és végigolvastad! Igyekeztem szűkszavú lenni, ami nagyjából sikerült, legalábbis magamhoz képest. Főleg miután egyszer tartottam egy 20 perces előadást a kedvenc számomról.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.