Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.10.25

Miért a Szinyeit választottam?

Miért a Szinyeit választottam?

 

  Sosem gondolkodtam igazán, hogy melyik iskolába menjek továbbtanulni. Általánosba oda jártam, ahová a nővéreim – ezért gondoltam, ez így marad középiskolában is. De mindenképp nyelvi előkészítős osztályba szerettem volna menni, mivel az angol nem tartozik az erősségeim közé. Viszont akkor a nővéreim iskoláiban vagy médiás vagy biosz-kémiás osztályba kellett volna járnom, ami nem lett volna kedvező, én inkább humán beállítottságú vagyok. Szóval kaptam az iskolánkban egy hatalmas – legalább 5 kilós - könyvet, amiben Magyarország összes érettségit adó iskolája szerepelt. Napokig ültem felette. Leszűkítettem a kört a közelben lévő iskolákra. Hat maradt a listámon, ebből kettő azért, mert oda jártak a nővéreim. Ezekbe végül nem is jelentkeztem…

A szinyeis nyílt napra is eljöttem, de akkor még nem tetszett meg annyira a gimi. A második óra, amit megnéztem, magyar volt, ami eléggé unalmasan telt. A listámon csak a harmadik helyen szerepelt. De mivel az első két helyen megjelölt iskolában angolul folyt a szóbeli felvételi, és mindkét helyről nevetőgörccsel távoztam, hogy hogyan lehetek én ilyen szerencsétlen, elkönyveltem magamban, hogy úgysem vesznek fel. Talán bánkódnom kellett volna, de inkább örültem, hogy a Szinyeibe is behívtak.

A szóbelit szerintem még épeszű ember nem élvezte ennyire! Megérkeztem, megnéztem, hogy melyik teremben kell várakoznom. És ahogy a terem felé sétáltam, láttam a szervezőket, akik teljesen pörögtek és azon voltak, hogy minden rendben menjen. Találkoztam tanárokkal is, akik fürkészve figyelték az érkező diáksereget. Viszont nem értettem, hogy miért olyan stresszes vagy éppen teljesen közömbös minden felvételiző.

Egy ideig vártunk, aztán belépett két lány és felolvasták a nevem. Felkaptam a táskámat, ami tele volt a szokásos szóbelis cuccokkal: toll, okleveles mappa, ellenőrző… Amíg felértünk a 2. emeletre, beszélgettünk a lányokkal. Nagyon kedvesek voltak: meséltek az iskoláról, pár tanár is szóba került, iskolai programok és a DÖK. Teljesen beleszerettem a gimibe, a régi épületbe, a kedves emberekbe, akik olyanokat meséltek, hogy kedvem lett volna már a következő héten ide járni!

Maga a szóbeli is egészen jó volt: beszélgettünk, megnézték az okleveleimet, a jegyeimet. És mire észbe kaptam, már túl is voltam rajta. Nagyon reménykedtem, hogy ide fogok járni…

Amikor már tudni lehetett, hogy kit hova vettek fel, de még nem jött meg a levelem, kicsit bepánikoltam. De felhívtuk az iskolát, és mondták, hogy nyugodjunk meg, minden rendben. Az iskolatitkár még arra is emlékezett, hogy két Hangát vettek fel a mi évfolyamunkra. A honlapon az oktatási azonosítók voltak felsorolva, így a család minden tagjával ellenőriztettem, hogy „az ott biztos az én számom?!”. Szerencsére az enyém volt!

Az első naptól kezdve imádom! A társaságot, a hangulatot, az itt szerzett barátaimat! Már a második évemet kezdem itt, és utólag áldom az eszem, hogy 5 évre jöttem! De talán még ennyi is kevés lesz…

 

Harczi Hanga 9.A

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.