Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.10.25

Interjú Hornyák Gábor Tanár Úrral

Hornyák Gábor kémiatanár úr idén kezdi a második évét iskolánkban. Ebben a tanévben kapott először osztályt a Szinyeiben.

 

Hol töltötte a gyerekkorát?

Én Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származom, egy Edelény nevű városban nőttem fel. Egyetemistaként kerültem föl Budapestre tanulni, és az azóta is itt élek.

 

Szeretett tanulni?

Igen, mindig jó tanuló voltam, osztályelső, a gimnáziumi ballagásomkor kaptam is egy könyvet a jó tanulmányi eredményeimért és az osztályközösségért végzett munkámért, aminek a címe „Látványos kudarcok” volt. Az igazgató tudta, hogy értékelni fogom ezt az ajándékot. Soha nem volt problémám a tanulással, még később, egyetemistaként sem.

A legtöbb dolgot megjegyeztem órán, általában viszonylag keveset kellett otthon hozzátennem.

Néha azért feleltetett a kémiatanár általános iskolában, mert látta, hogy a könyvem teljesen érintetlenül hever a padon, és úgy gondolta, hogy akkor nem is tanultam, de hát valahogy mégis mindig összejött az az ötös.

 Gimnáziumban szintén ugyanez volt a helyzet, figyeltem órán, követtem az anyagot, aztán otthon az aznapi anyagot átnéztem. Ez a tanulási módszer nekem nagyon bevált, hatékonyan tudtam dolgozni.

Van valamilyen kedves gyerekkori emléke?

Hű, az nem most volt. Igazából a gyerekkorom boldogságban töltött időszakokat ölel fel, nem volt még akkor mobiltelefon, így semmi meredekebb dologról nincsen kézzel fogható bizonyíték, persze mi is megcsináltunk mindent, amit egy kamasznak meg kell csinálnia. Sokat lógtunk, persze nem iskolából, hanem a haverokkal, az őrületbe kergettük a szüleinket. Én úgy gondolom, ez a kamaszkor természetes velejárója, de kinőttük és valamerre mindnyájan elindultunk az életben. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem voltunk egyszerű esetek, de mindig tudtuk, hogy hol a határ.

Tudjuk, hogy a Tanár úr szokott fotózni. Ezen kívül van még valamilyen hobbija, amivel kitölti a szabadidejét?

Viszonylag limitált a szabadidőm, elég munkamániás vagyok, több helyen is dolgozom, és próbálok helytállni az iskolákban, egyensúlyban tartani az életem. Igazából olyan nagy hobbim nincs, a fotózást mint tevékenységet kikapcsolódásként szoktam művelni. Szeretek utazni, filmet nézni, főzni, sétálni, rendezvényekre járni, az apró örömöknek élni. Általában nagyon betervezem azt a kis szabadidőt, ami még a munka után marad.

 

Mindig sokat gondolkodtam azon, hogy miért választják a pedagógusnak készülők a tanári pályát. Ön miért döntött így?

Igazából engem általános iskolában egy nagyon nagy tudású személy motivált, ő volt a kémiatanárunk és egyben az iskola igazgatója is. Fantasztikus órákat tartott és nagyon  jó volt az előadásmódja is, sokat kísérleteztünk, és egy kisvárosi iskolában hatalmas szó volt, hogy meg tudta ezt oldani. Rengeteget tanultunk tőle, többször vitt minket kémiaversenyekre is, ami mindig elsőbbséget élvezett nála. Ha szombaton volt a verseny, félretolva a magánéletét ültetett be minket az autóba és vitt minket a helyszínre, ott volt és drukkolt nekünk.

A gimnáziumban pedig a biológiatanárom volt rám hasonló hatással. Rengeteget tanultunk tőle, és többen is ezen a pályán mentünk tovább.

Miért éppen a kémiát választotta?

Ugye az általános iskolai, illetve gimnáziumi tanáraim miatt megfogott a kémia és a biológia. Eredetileg én orvosi egyetemre szerettem volna menni, de ezt a családom anyagi helyzete nem tette lehetővé, úgyhogy az orvosi pályáról végül lemondtam és maradt a biológia-kémia szak, amit végül is nem bánok. Örülök, hogy a tanári pályát választottam.

Ön egy kedves, vicces tanár, akit sokan szeretnek pedagógusok és diákok egyaránt. Hogyan látja, milyen hamar sikerült beilleszkednie az iskolába?

Igazából talán csak az első nap volt nagyon nehéz, amikor élesben találkoztam a kollégákkal. Teljesen úgy éreztem, hogy ez hasonló közeg, mint amiben eddig voltam, és második nap már úgy jöttem be dolgozni, hogy ismerős arcokat láttam. Furcsa érzés volt, de nem okozott különösebb problémát, hogy beilleszkedjek. Úgy érzem, hamar megtaláltam itt a helyem, remélem, a kollegák is így gondolják. A diákokkal én mindig is jól kijöttem, szóval az új közegnek ez a része sem okozott gondot.

Igyekszem jó hangulatot teremteni az órán amellett, hogy átadjam azokat az alapokat, amelyekre mindenkinek szüksége lesz, aki ezzel a tantárggyal akar továbbmenni.

Mennyiben különbözik a Szinyei az előző iskoláktól ahol tanított?

Más. Ezt a kifejezést használnám rá. Az előző iskolámban nem volt annyira motivált a diákság, nem ilyen jó eredményekkel kerültek be az oktatási rendszerbe, más tekintetben viszont különböztek az itteni diákoktól, eltérő területen kellett velük foglalkozni. Itt a tananyagból többet kell leadni, többet tehetek hozzá szakmailag. Ott inkább nevelés zajlott, míg itt jóval több az oktatás.

Itt a Szinyeiben nem megy el annyi idő fegyelmezéssel, így több marad a tananyagra. Meg kell találni az egyensúlyt mindenben, és onnantól kezdve, hogy megvan egy nyugodt légkör a tanórán, csodákat is lehet tenni.

Könnyű önt kihozni a sodrából?

Hát, időnként azért elő szokott fordulni. Természetesen nem vagyunk egyformák, mindenkinek lehetnek olyan napjai, amikor nem tud annyira jól teljesíteni, olyankor mindenkit könnyebb kihozni a sodrából. Természetesen az is közrejátszik, hogy mennyire volt komoly a cselekedet, ami kiváltotta.

A gólyatábor és több mint egy hónap tanítás után mi a véleménye az osztályáról? Könnyű dolga lesz velük vagy épp ellenkezőleg?

Mi már a gólyatábor előtt túlvoltunk egy nulladik éves terepgyakorlaton is, ami nagyon pozitív élményekkel zárult. Azután még elvittem az osztályomat egy dunabogdányi hétvégére, egy afféle osztálytáborba, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Úgy gondolom, hogy nagyon sok értékes személyiség van az osztályomban, mindenki egy külön kis egyéniség, és mindenki valamilyen pluszt hozzá tud tenni az osztályközösséghez. Nagyon kedvelem őket és nagy jövőt látok előttük.

Még azért egy kicsit foglalkozni kell velük, de úgy gondolom, hogy bizonyos dolgokhoz példa értékűen állnak hozzá. Nekem teljesen pozitív élmény az osztályom, egyáltalán nem úgy élem meg, mint egy kötelezettséget. Bízom benne, hogy egy szorgalmas és jól tanuló osztály lesz, és szép felvételi eredményekkel fognak majd kimenni ebből az iskolából.

 

Soltész Hanna, Móczár Anna 10. A

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.